Az Ének a határtalanról Weöres Sándor költői világának egyik meghatározó jelentőségű eleme. A kötetben található versek gondosan megkomponált darabok, amelyekben a költő az emberi létezés, az életet lezáró halál kérdésével foglalkozik. Verseiben Weöres nem kész képet ad, hanem a forma és kifejezőeszközök gazdag sokrétűségével az olvasóra bízza a választ.
Verseimben a sorok az értelmüket nem önmagukban hordják, hanem az általuk szuggerált asszociációkban; az összefüggés nem az értelemláncban, hanem a gondolatok egymásra villanásában és a hangulati egységben rejlik. [...] Ezeket a páraszerű gondolatokat egy-egy versen belül többféle ritmus hengergeti, hol innen, hol onnan csillogtatva meg őket.
