Egy véletlenül talált emlékirat - szerzője ismeretlen. A szöveg egy haláltáborokat megjárt fiatalember emlékeinek tárgyilagos leírása mindenféle szépírói szándék nélkül. A maga keresetlenségében megrázó szöveg felelősséget ró a megtalálóra... Túl az egyszerű publikáláson, mit lehet és mit szabad kezdeni egy ilyen kordokumentummal? Szabad-e, illik-e, érdemes-e párbeszédet kezdeni az ismeretlen szerzővel, az Ismeretlennel? Szabad-e nem párbeszédbe keveredni az Ismeretlennel, ha megszólít? Surányi András filmrendező - akinek számos hozzátartozóját meggyilkolták az embertelen időkben - vette a bátorságot, és beszélgetésbe kezdett vele... Surányi András (1952) filmrendező, egyetemi oktató. Öt nagyjátékfilm, számos dokumentumfilm, televíziós és rádiós produkciók, nagyszámú koprodukciós film jelzi szakmai aktivitását. Munkái számos nemzetközi fesztiválon arattak sikert. 2010 óta habilitált doktor. 1982-ben jelent meg Aranycsapat című dokumentumkönyve, 2020-ban pedig a Kaddis a megszületett gyermekekért című regénye. A kisebbségi és többségi társadalom harmonikus együttélése érdekében kifejtett tevékenységéért 2025-ben Raoul Wallenberg-díjat kapott.
