A könyv a Kádár-korba röpíti vissza az olvasót: a skizoid autodafé csáberejét a fantáziadús valóság és a röghöz kötött fikció adja. A Doktor Keserű hősei így vagy úgy, inkább akaratlanul, mint akarva, ütköznek a hatalommal, de kivétel nélkül ők húzzák a rövidebbet.
A novellák közül három is a bentlakásos intézmények jellegzetes hangulatait idézi fel, háttérben a szocialista eszme kelléktárával, díszleteivel és a diáktanács látszatdemokráciájával, viszont a szálakat az Elbocsájtott Légióból ideejtőernyőzött diri tartja kézben, ügyesen manipulálva a negyedikesek kommandóját, akik leutánozzák a felnőttek világát; ha kell, a testi fenyítéstől sem riadnak vissza, a renitens elsősök feje csak úgy zúg a kokiktól, mint a Niagara-vízesés éjjel.
A sodró, lendületes textusok által újra bejárhatjuk a korabeli ifjúsági szubkultúra helyszíneit, ahol a hivatalosságok elutasítása hangos és látványos, de a változás erőteljesebb szorgalmazása elsikkad.
