Az ember tragédiája olyan vitathatatlan kincse a magyar kultúrának, mint az egyetemes irodalomnak Dante Isteni színjátéka vagy Goethe Faustja. Hogy hasonló, világraszóló karriert mégsem futott be, annak számtalan oka közül néhányat e kötet szerzői is lajstromba vesznek. A 2023-ban kétszáz éve született Madách Imre emberiségkölteménye a megjelenés óta eltelt százhatvanegy évben szinte folyamatosan értelmezések fókuszában és kritikák kereszttüzében állt. Nem csak a mű maga: színpadi megjelenítései, filmes adaptációi, zenei feldolgozásai.
E válogatásban Nyilasy Balázs irodalomtörténész a Madách-dráma irodalomelméleti kritikáit foglalja össze, Kis Domokos Dániel színháztörténész elsősorban az 1926 és 1939 közötti rendezések képi világát mutatja be. Kelecsényi László filmtörténész elsődleges elemzési szempontja az, hogy a könyvdráma színpadi előadásaitól mennyiben tud - és kell - a filmes adaptációnak elszakadnia, Windhager Ákos eszmetörténész monografikus tanulmánya pedig azt követi végig, hogy a Madách-dráma miként gazdagodott jelentéssel a zenei újraírások révén.
A Tragédia pályafutása itt nem ér, nem érhet véget, de meggyőződésünk, hogy jelen kötet fontos adalékot szolgáltat majd a téma kutatóinak új nézőpontok és olvasatok felfedezésében.
