Több mint százötven éve, hogy napvilágot látott Madách halhatatlan remekműve, Az ember tragédiája, mely Arany János elhamarkodott első bírálatától, majd bölcs szövegkorrekcióitól a kultuszmű rangjáig nagy utat futott be. Egészen az utóbbi évekig az irodalomtörténészek nem tudtak mit kezdeni a mű belső ellentmondásaival, következetlenségeivel, míg az újabb elemzések a korban divatos alkímiai és gnosztikus, illetve egyéb ezoterikus művek szellemisége tükrében egy rendkívül bonyolult világképi szerkezetet tártak fel a Tragédiában.*** Innen nézve, az egyes szereplők nem vitáznak vagy kiegészítik egymást, hanem külön-külön világokat képviselnek. Lucifer az örök tagadás és semmi joggal tartja magát társteremtőnek, ám ki tudja, Ádám pesszimista látomásával szemben - Lucifer mesterkedéseit lerombolva - Éva nem egy optimista utópiáról álmodik-e. Mindez Madách alkotását a mai olvasó számára hallatlanul izgalmassá, valóságos posztmodern talánnyá teszi. Beszerzése az előző kiadások fényében ajánlott.
