Az ember tragédiája - Madách Imre

Drámairodalmunk örökké korszerű, mindig modern, tehát klasszikus darabja létünk értelmét keresi. S ennek, minthogy az élet két nemre épül, a férfi és a nő páros magánya vagy szép szövetsége is a tétje. Ahogy a mindennapok méltó vállalása kínokkal és örömökkel, zuhanásokkal és szárnyalásokkal együtt. A tudott vég, az elkerülhetetlen halál nem hatalmazhat föl senkit a küzdelem föladására vagy elkerülésére. A fő kérdés nem a miért, hanem az: van-e kiért? S ha van - márpedig szent okok folytán szinte mindig van és lesz valakiért - akkor a miértre is válasz születhet.

Madách Imre (1823-1864) miként Az ember tragédiája Ádámja a végső kérdésekre kereste a választ: szenvedésekkel és méltánytalanságokkal teli, tartalmas és mégis tékozló életében.Az ember tragédiája kérdései Madách kérdései, amelyek nem érthetők teljesen a drámaköltő sorsa, sorsának mélypontjai és magaslatai nélkül. A jogot végzett, művészi babérokra is törő, köznemesi származású ifjú neveltetésének és nyilván habitusának megfelelően tenni kívánt hazájáért.

Ez számára - mint korából és korosztályából annyiaknak - nem kérdés, evidencia volt. A magánéletében megélt megannyi keserűség, csalódás, lelki seb mintha valami szent összeesküvéssel segítette volna, hogy egy tehetséges, a mindenkori jobbért, igazért cselekvően tenni akaró férfi és írástudó nemzete egyik legnagyobb alkotását létrehozza. Egyéni fájdalma és a haza fájdalma nélkül a magyar irodalom talán legegyetemesebb műve nem születhetett volna meg.

Ádám sorsában önmaga, a magyarság és az emberiség sorsát is megfogalmazta: a csalódások és az újrakezdések sorozatát. Az ember történetét a történelemben. Az ismert irodalomtörténeti tények: Madách Az ember tragédiáját 1859 februárjától 1860 márciusáig írta, vidéki magányában, kételyektól, sötét gondolatoktól gyötörten. Az Arany Jánoshoz eljutott műre - kisebb javításokat javasolva - maga Arany ütötte rá a remekmű máig érvényes súlyos pecsétjét. Az idő, a múló idő újabb és újabb kérdőjeleket vetett föl a kivételes alkotás természetrajzához illően, de sosem az értékei miatt.

Kaiser László