Farkas Jácint Az egzisztenciális fogyatékosság jelentésvilága című könyve különleges munka. Különleges egyrészt a témaválasztása, a fogyatékossággal élés filozófiai dimenzióinak a feltárása nem gyakori kérdés a filozófia korább és jelenkori változataiban, másrészt különleges a gondolatok számára kiindulópontul szolgáló élményanyag alapján is, hiszen a szerző saját tapasztalati felhasználásával ír a fogyatékosság megélésének kérdéseiről. E két mozzanat lehetővé teszi az egzisztenciális és a fenomenológiai dimenzió szerves egyesítését.
A szerző alapos elemzésekben járja körül a 20. századi antropológiai gondolkodás egyik alaptézisét, nevezetesen azt a gondolatot, hogy az ember fogyatékos lény. Ha az ember alkatilag fogyatékos létező (akinek létre kell hoznia a kultúra egész világát ahhoz, hogy fogyatékosságát ellensúlyozza), akkor az egészséges-fogyatékos látszólag egyértelmű szembeállítása valójában tarthatatlan dichotómiának bizonyul. A fogyatékosság vonatkozásában ezért meg kell különböztetni a funkcionális fogyatékosságot az egzisztenciális fogyatékosságtól. A funkcionális fogyatékosság az egyes fogyatékossággal élő életét jellemzi, az egzisztenciális fogyatékosság azonban minden embert jellemez.
