Katolikus könyvtár 17.
Hiánypótló könyv. A mai modern katolikus egyházban, nem szívesen beszélnek már a reális veszélyekről. Pedig léteznek. Jobb ismerni őket, nehogy késő legyen.
Íme, mit mond az Üdvözítő a pokolról: Jaj e világnak a botrányok miatt. Szükség ugyan, hogy botrányok jöjjenek, mindazonáltal jaj annak az embernek, aki által a botrány jő. Ha pedig kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd el azt és vesd el magadtól; jobb neked az életre bemenned bénán vagy sántán, mint két kezed vagy két lábad lévén az örök tűzre vettetned. (Mt 18, 7-9). És ne féljetek azoktól, kik a testet megölhetik, de a lelket meg nem ölhetik; hanem inkább féljetek attól, ki mind a lelket, mind a testet gyehennába vesztheti. (Mt 10, 28)
Mondom pedig nektek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyeknek országában; az ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre, ott leszen sírás és fogak csikorgatása. (Mt 13, 11-12) Minden fa, mely nem hoz jó gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik. (Mt 8, 19) És gyötörtetni fognak éjjel-nappal mindörökkön örökké.. És ki nem volt beírva az élet könyvébe, a tűznek tavába vettetett. (Jel 19, 20., 20, 15).
A pokolban kételkedni annyit jelent, mint kételkedni Isten tévedhetetlen szavában. Annyit tesz, mint inkább hallgatni a hitetlenek csacsogására, mint az anyaszentegyház tévedhetetlen tanítására. Az anyaszentegyház tanítja, hogy van pokol, a hitetlen pedig azt mondja, hogy nincs. Vajon inkább a hitetlennek akarunk hinni? François-Xavier Schouppe SJ
