A regény regiszterét tekintve a Szerb Antal-féle tipológia szerint a modern analitikus regénytípust valósítja meg. Hősei mai magyar értelmiségiék. Felnőttek, jól kvalifikáltak, különböző mértékben te-hetségesek, igényesek. Nem hajtanak végre valamilyen nagy romboló vagy építő feladatot. Nem lépnek ki magukból. Megpróbálják megol dani az életüket. Esetük rávilágít arra, hogy a ma világában a puszta szinten maradás nem is olyan egyszerű feladat.
Fetykó Judit regénye tehát érdemi, hiteles, magunkra ismertető képet nyújt a világunkról. Nyelvileg igényes, kiérlelt, jól felépített és megfogalmazott munka. Érdekes az a kettősség, amelyet a mű re-gény- és színpadi változata összevetése mutat. A mindentudó narrá-tor beléptet bennünket a hősök tudatába, belső indulati és gondola-ti mozgásaiba, a ki nem mondott, csak magukban megfogalmazott vélemények és a tényleges megnyilvánulások közötti feszültséggel teli viszonyokba. Helyenként még a tudatáram kevéssé szabályozott. nyelvileg kevésbé artikulált módozataihoz is eljut a mű szövege, de azért alapjában véve a magányos gondolkodás rekonstruálása során is él az írónő a retorizálás műveleteivel.
Az Ausztrália messze van az értelmiségi önismeret regénye, amely ben a szerző emberismerete kap főszerepet. A színpadra szánt és a narratív próza keretei között maradó két szövegváltozat össze hasonlítása különös kalandra hívja az elmélyülni hajlamos olvast a tudatvilágot nagyrészt zárójelbe tevő színpadi és a tudat belső mozgásának követésére vállalkozó narratív próza lehetőségeinek összehasonlítása területén.
