Elena és Lila, akiket az előző részekből (Briliáns barátnőm és Az új név története) már jól ismerünk, nővé érett, méghozzá nagyon korán. Lila tizenhat évesen férjhez ment, kisfia született, aztán elhagyta a férjét és a jólétet, és egy gyárban dolgozik, embertelen körülmények között. Elena elkerült a telepről, a Pisai Egyetemen tanult, írt egy regényt, melynek sikere kitárta előtte egy jómódú, művelt világ kapuit. Más-más módon, de mindketten megpróbálták ledönteni a falakat, hogy végre kitörhessenek a nyomorból, a tudatlanságból és a kilátástalanságból. A két lányt ezúttal a hetvenes évek Olaszországában látjuk viszont a tőlük megszokott fékezhetetlen lendülettel, korábban elképzelhetetlen remények, kétségek, feszültségek, kihívások között. Továbbra is összeköti őket az elszakíthatatlan, ambivalens, néha lappangó, majd heves kitörésekben vagy találkozásokban újra felszínre kerülő, váratlan nézőpontokat rejtő örök kötelék.
Elena Ferrante a kortárs világirodalom nagy rejtélye. Regényei zajos sikert aratnak, díjakat nyernek, de kiléte ismeretlen. Annyi tudható róla, hogy Nápolyban született, és ő a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak, a Nő a sötétben (Az elveszett lány) , és A fel - nőttek hazug élete című művek szerzője. Gomolygás című műhelynaplójában levelezését, jegyzeteit, valamint kiadatlan írásait gyűjtötte össze. 2007-ben egy mesekönyve, 2019-ben Véletlen találatok címen pedig egy esszékötete is megjelent. Leghíresebb műve, a Nápolyi regények tetralógia eddig 15 millió példányban kelt el, negyedik kötete, Az elvesztett gyerek története 2016-ban a Nemzetközi Man Booker-díj finalistái között szerepelt. Az első három részből HBO-sorozat készült. Az Amikor elhagytak című regényt Roberto Faenza filmesítette meg (A magány börtöne). A felnőttek hazug élete című regényből a Net- flix készített sorozatot, a Nő a sötétben Maggie Gyllenhaalt ihlette meg. Elena Ferrantét a Time magazin 2016-ban az év száz legbefolyásosabb személye közé választotta.
