Amikor 1881-ben megjelent A tót atyafiak, majd rá egy évre A jó palócok című novellagyűjtemény, az nemcsak Mikszáth számára hozta meg a sikert, de a magyar irodalomban is korszakos lépést jelentett. Mikszáth tragikus elbeszélései, tudatos kompozícióba szerkesztett népies zsánerképei ugyanazt az irányt képviselik, amelyet Arany János alapozott meg balladaköltészetében.*** A népélet kissé sematizált élethelyzeteiben, tipizált jellemrajzon keresztül ábrázolt, de lélektanilag hiteles tragikumot Mikszáth a népi elbeszélés, a mesemondás nyelvi közegébe helyezte. Így jutott elbeszélő prózájában strukturáló szerephez az anekdota, mely a mikszáthi próza meghatározó eleme maradt a későbbiekben is. Mikszáth e két elbeszélésgyűjteménye, mely a diákság évtizedek óta nem csupán kötelező darabja, most Balázs Éva előszavával felvezetve jelenik meg.
