A tizedik állomás - Szép Tibor

Szép Tibor első regénye a puhuló diktatúra éveiben játszódik, főhőse sorkatonai szolgálatát tölti a Magyar Néphadseregben. Már nincs leplezetlen elnyomás, csak a szabadság hiánya és a kiszámíthatatlan fenyegetés érezhető a rendszer láthatatlan határainak védelmében. Az előfelvételis, szinte még gyerek főszereplő a hadsereg merev, szabálykövető világába próbál beilleszkedni, ahol egyszerre van jelen az értelmetlen megaláztatás és az önzetlen barátság, a kulturális sokk és a rácsodálkozás az addig ismeretlen világra. A laktanya falain kívüli valóság eseményeit az eltávozásokon láttatja a szerző: a főiskolai klubéletet, a zenei underground és szamizdat világát, a főhős kibontakozó családi drámáját, amely végül tragédiába torkollik. A szülőfalu halványuló tradíciói, az alföldi város, a hadsereg mint az abszurd rendszer modellje, a hadgyakorlat a Szovjetunióban, az alternatív ellenzéki közösség és általában a nyolcvanas évek levegőtlen mindennapjai – mindezt részletgazdagon, tárgyilagosan, mégis ironikusan, néhol humoros formában mutatja be a könyv. A regény felnövéstörténet is; bukás és talpra állás, a szabadságvágy megtestesülése.