A rózsa neve - Umberto Eco

Az olvasó az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb világsikerét tartja a kezében. Súlyosan szórakoztató és szórakoztatóan súlyos regényt. Krimit. Igazi nyomolvasást. A nyomok, persze, a tettes nyomai. Ki a tettes? Miért halnak sorra a szerzetesek egy XIV. századi apátságban? A rózsa neve nem volna tisztességes krimi, ha az olvasó a regény végén (a legeslegvégén) nem kapna választ erre a kérdésre.

De tisztességes (ördögi, ravasz és mégis üde) regény se volna, ha a válasz nem törpülne el a még sokkalta nagyobb kérdőjelek árnyékában. Ki a tettes? Ez a kérdés - figyelmeztet a regényhez írott széljegyzeteiben Umberto Eco, a tudós szemiotikaprofesszor - nemcsak a krimiknek, hanem a pszichoanalízisnek és a filozófiának is alapkérdése.

A rózsa nevétől a rózsáig hosszú az út és kacskaringós, de belátható. Ami a rózsától a tettesig sötétlő homályt illeti, bizony válasz nélkül maradunk. Most először a szerző eredeti rajzaival.