Van, aki a designt élvezettel fogyasztja, és van, aki gyakorlati szabályrendszernek tekinti, ami a tervezői mindennapjainak része. Van, aki a design által felkínált fogalmi játékteret népesíti be izgalmas megfigyelésekkel. Ez a könyv leginkább ez utóbbi: a szerző szándékosan váltogatja a rendszeralkotó filozófiai gondolatokat konkrét tárgyak elemzésével és technológiai megállapításokkal, a kicsiből következtetve a nagyra, és fordítva.
Mit és miért tekintünk művészetnek? Miért jó újra és újra átdolgozni fontos műalkotásokat? Miért lehet jó is a propaganda, és van-e a designnak önálló esztétikája? A jelen értekezések többnyire banális tárgyakból, sablonos és egyszerű kérdésföltevésekből építkeznek, hogy aztán összetettebb elméleti konstrukciókat hozzanak létre. A következtetések megértése sokszor komolyabb elszántságot igényel, a mintegy 170 képi illusztráció és az okostelefonnal kényelmesen használható linkek azonban segítik e komplex problémahalmaz megértését.
A kötetben olvasható hét esszé igyekszik ellenpontja lenni a mindig pozitív szemléletű, nagyszerű termékeket és tervezőket promotáló kiadványoknak, és őszinte társadalom- és designkritikát is megfogalmaz.
A mozgalmi, önkényuralmi, birodalmi, propagandisztikus és posztmodern aspektusok nem épp a szép tárgyak egyszerű dicséretéhez passzoló témák, de épp emiatt, ilyen hálátlan fogalmi környezetben derülhet ki számunkra
a design igazi értéke és feladata: a jó dolgokra nehéz helyzetben is számíthatunk.
