Jean-Paul Sartre A lét és a semmi című munkája, amely először 1943-ban jelent meg francia nyelven, a 20. század egyik legnagyobb filozófiai műve. Ebben Sartre nem kisebb feladatot visz végbe, mint az emberi állapot zseniális és radikális feltárását. Életünk értelmét - fejti ki A lét és a semmiben - nem valami előzetes adottság, nem Isten vagy a természet határozza meg számunkra, hanem olyasmi, amiért mi magunk vagyunk felelősek.
Megközelítésének középpontjában egy radikális tudat- és szabadságfelfogás áll. Az emberi tudatot Sartre a fenomenológiai hagyomány jegyében nem gondolataink és tapasztalataink belső, passzív tárolójaként ragadja meg, hanem olyasmiként, ami folyamatosan kivetíti magát a külvilágba, és annak értelmet ad. Mindezt azzal a nyugtalanító nézettel ötvözve, hogy az emberi létet a radikális szabadság és a választás megkerülhetetlensége jellemzi. Sartre olyan gondolatokkal és szereplőkkel gazdagította a filozófia panteonját, mint a szorongás, a szerepéből kilépő pincér emlékezetes "rosszhiszeműsége", a szexuális vágy és a Másik "tekintete", amelyet szinte megelevenít Sartre elementáris leírása a voyeurről, aki a kulcslyukon keresztül leselkedik.
Ma, a közösségi média és a megfigyelési kapitalizmus korában mi lehetne ennél aktuálisabb?
Seregi Tamás átdolgozott fordítása nemcsak frissebb és gördülékenyebb a 2006-ban megjelent első kiadásnál, de a megjelenése óta eltelt két évtized magyar és nemzetközi filozófiai fejleményeit is magába építi.
