Bodor Ádám azon élő irodalmi klasszikusaink egyike, akinek kanonikus státusza vitathatatlannak tűnik minden értelmező közösség számára.
Ha van még ilyen értelemben ,,közös" részesedés a (kortárs) magyar irodalmi hagyományban, akkor Bodor művei mindenképpen ennek esélyét
jelenthetik. A Bodor életművét tárgyaló jelen kötet egyrészt kísérletet tesz a Bodor-korpusz szisztematikus értelmezésére, olyan átfogóbb szemléleti,
irodalmi, szövegközi és magyar, valamint összehasonlító műfaj- és irodalomtörténeti modellek kimutatására vagy előállítására törekedve, amelyek ezt
a szövegvilágot applikatív síkon is képesek megvilágítani, anélkül, hogy eltávolodnának a szövegek esztétikai tapasztalatától és az ezt kondicionáló
nyelviségtol. Másrészt a Bodor-próza unikális nyelvművészeti indexeinek, akár nyelvszemléletének vizsgálata, egyes lehetséges epikatörténeti, illetve
műfajpoétikai (magyar és világirodalmi) előzményeinek és páthuzamainak kontextualizáló és összehasonlító értelmezése képezik a kötetben szereplő
tanulmányok kiindulópontját. Hasonló nyomatékkal jelennek meg az értelmezésekben olyan kérdések, mint a kelet-közép-európai térség történeti,
antropológiai és kulturális archeológiája, kollektív emlékezete Bodornál, a hatalom mibenléte, annak produktivitása, határainak feltérképezése, a
különféle hatalmi diskurzusok rétegzetsége és interakcióba lépése, vagy éppen a Bodor-szövegek atmoszféraképző nyelvi eljárásai.
A körzet poétikái tanulmányai arra mutatnak rá, hogy Bodor művei több fontos szinten kardinális kérdések jegyében megszólíthatók, úgy kultúr- és
irodalomtörténeti, mint olvasás-, szöveg- és nyelvelméleti síkon, továbbá - ezekkel szoros egybefonódásban - kortárs történeti, illetve regionális, sőt
antropológiai dimenziókban.
