Viivi Luik (1946) költő és író, a mai észt irodalom legkiemelkedőbb alakja. Kezdetben csak verseket írt, majd egy kisregény után 1984-ben kiadta A béke hetedik tavasza című nagyregényét (magyarul: Magyar Napló, 2018), mely rögtön nemzetközi sikert aratott. Ebben gyermekkora, a szovjet megszállás alatt sínylődő észt vidék életét elevenítette meg, újszerűen, nagy mágikus erővel, először emelve be az észt irodalomba az erdei testvérek, az észt erdőkben bujkáló, fegyveres ellenállók alakját.
Az ország függetlenségének visszaállítása után két jelentős esszéregénnyel jelentkezett, melyek magyarul is olvashatók: A történelem szépsége (Osiris, 1998) és az Árnyékszínház (Magyar Napló, 2017). Most megjelent esszéválogatása egy jelentős európai gondolkodó költői stílusban megírt opusa, mely segít megérteni korunkat, és arcképvázlatokban rajzol portrét nemrég elhunyt észt kortársairól. A könyv (Kuldne kroon - Aranykorona, 2023) elnyerte az Év Könyve-kitüntetést és a 2023-as Irodalmi Nagydíjat.
