Hálás feladat, gondoltam korábban, amikor elkészültem egy újabb könyvvel, hogy néhány sort írjak róla kedvcsinálónak. Balatoni horgász vagyok, igen, nagybetűvel írva, hiszen életem jelentős részét a partján töltöm. Adódott nem kevés alkalom, hogy távoli vizeken is szerencsét próbálhattam, de ma már bizton állíthatom, a Balaton a világ nagy folyóival, tavaival, tengereivel, óceánjaival is felveszi a versenyt. Utóbbiak halban nyilván gazdagabbak, ám a tengeren való horgászat, a távolságok, a mélységek, a viharok miatt, embert próbáló. A magyar tenger elnevezést egyesek Pálóczi Horváth Ádámhoz kötik, aki 1785-ben így írt a kis tengerről Egy szép Asszony mentsége, kit a Balaton látogatóba menni nem engedett című verses levelében: Habjain országunk kisded tengerének, a partokon olyan rémülést szerzének...
Mások Kazinczyra esküsznek, aki Magyar ország geographica című, nyomtatásban először 1775-ben megjelent művében a Balatont Maré Hungaricumként, azaz magyar tengerként említi.
Van más elképzelés, ilyen az 1878-ban épült siófoki fürdőház egyik felirata, amin szerepelt a Magyar Tenger felirat, és amelyről azt gondolják, hogy onnan ered az elnevezés. Nem tisztem eldönteni, hiszen születésem óta többnyire a partján élek, nekem már kisgyerekként is tenger volt, és ma is az. A Balaton nemcsak a felhőtlen gyerekkorom színtere, de írásaim nagy részének ihletője. A könyv számos, Balatonnal kapcsolatos történetet tartalmaz, és kitekintek a nagyvilágba, halas filmforgatásaink helyszíneire is. Ötven éve már, hogy érdeklődésem, újságírói munkám egyik tárgya a Balaton, amely sokat változott, sajnos nem előnyére.
Megvédeni a tavat jómagam kevés vagyok, a pusztuló, babásodó nád láttán összeszorul a szívem. Marad az írás, az emlékező, olvasmányos, szórakoztató történetek, amelyek a magyar tenger partján, öbleiben, stégein, mólóin születtek.
Zákonyi Botond
