A figyelmetlen ember „messzire néz, talán erős távcsövet használ, s nagyon jól látja a város romjait az előző éjszakai pusztító földrengés után. De nem veszi észre, hogy ugyanakkor az orra előtt meghasad a föld, és saját háza mindjárt összeomlik." Nagy összefüggésekben szemléli a világot, azt azonban nem látja meg, hogy saját tisztességesnek hitt felesége valójában kerítőnő, aki tulajdon lányát is kész kiközvetíteni. Még a vérfertőzés sem riasztja vissza. A regény újságíró főhőse ezzel a ténynyel kénytelen szembesülni. Élete romjain elhatározza, hogy naplószerű tárgyilagossággal rögzíti magánélete eseményeit, hogy feljegyzései alapján A figyelem címmel regényt írjon. Klasszikus metaregény a mű, pikáns témája ellenére valóságos regényelméleti szeminárium. Moravia precízen ábrázol és elemez, vet össze képzelt, álmodott és valós dolgokat, s végső soron elméletben és gyakorlatban egyaránt a realista regény mellett kötelezi el magát. Csak az a kérdés, hol vonjuk meg a realizmus határait, hiszen a valóságból semmit: az álmokat és a hazugságokat sem lehet kirekeszteni...
