Prózaversek. Utazás térben és időben, hajsza a megállított pillanat után. A veszteség birtoklása, a sajátban rejlő idegenség játéka. A búcsúzás viszontlátása és a megérkezés távolsága egy olyan utazás során, ahol az útitársról sem lehet bizonyosan tudni, nem mi magunk vagyunk-e, egy másik időben. A véges lét könnyűségének könyve. A véges lét könnyűsége. Így nevezhetjük azt az állandóságot, amelyben otthon lehet lenni, amelyben lakozni a legvégső, talán az egyetlen igazi emberi törekvés. Nem más ez, mint annak a hite és tapasztalata, hogy mégiscsak van a véges létezésben valami, ami végtelen, hogy nem képtelenség a nyilvánvalóan képtelen logikai anomália. Az emberi élet eme abszurd igazságát, a végességben megnyíló végtelent nevezhetjük Mediterrán-állandónak. Isten tenyerén ül az ember, pedig világosan tudja, isten nem létezik.
