Ez a nagyepika tolsztoji hagyományára épülő, filozófiával mélyen átitatott, modern költői mű először Olaszországban jelenik meg. Olaszul is és oroszul is. 1958-ban elnyeri a Nobel-díjat. Hazájában a szovjet rendszer rágalmazójának és népárulónak bélyegzik érte a szerzőt. Csak 1988-ban, évtizedekkel a halála után rehabilitálják.
A Zsivago doktor a huszadik század egyik legrészletgazdagabb történelmi tablója és egy - Majakovszkij szóhasználatával - ádáz értelmiségi önarcképe. 1903-tól közel három évtizeden keresztül követi hősei sorsát. Jelképes sors, annak a generációnak az élete, amely két forradalom után a szovjethatalom rendezői színpadán találta magát. Paszternak ezeknek a folyamatoknak a politikai tartalmát nem minősíti, inkább a történésekre összpontosít, azokat viszont a lehető legaprólékosabban árnyalja-taglalja.
Történelmi fordulatok, családi események, szerelmek. Mérhetetlen szenvedések és a lélek független örömei. Összegző mű, amelynek a legfőbb vonzereje a szelídségében is konok, megvesztegethetetlen, Paszternak-lelkű Zsivago alakja.
