Hajnal felé arra ébredtem, hogy nem vagyok egyedül a szobámban. Pedig egyedül feküdtem le, és annak rendje és módja szerint gondosan magamra zártam az ajtót. Világosan emlékeztem rá, hogy még meg is húzogattam a biztonsági láncot: becsúszott-e a helyére a rögzítőlemezke. Kinyújtottam a kezem, hogy megpróbáljam elérni az éjjeliszekrény fiókjába rejtett 38-as Smith and Wessonomat, pedig jól tudtam, annyi esélyem van rá, mint a sánta fókának a menekülésre, ha a jegesmedve kergeti. - Részlet a könyvből
