– Aurore? Szeretsz te engem? – Nem tudom megmondani. – Szóval akkor nem szeretsz. – De igen, szeretlek, csak nem tudom kimondani. – Mit nem tudsz kimondani? – Nem tudom kimondani, hogy „Szeretlek”. Szeretni tudlak, de azt kimondani, hogy „Szeretlek”, azt nem tudom. Ez tök ciki! Nem vagyok se színésznő, se énekesnő, se egyéb szánalmas szerzet, aki csak úgy kimondja, hogy „Szeretlek, szeretlek, szerelmem”. Én Charlie vagyok. Az Algernonból. Emlékszel? – Akkor ide hallgass, Algernon! Majd én kimondom: Szeretlek! – Fogd be! Hallani sem bírom! Az őrületbe kerget! – Őrült vagy! – Hát én is pont ezt mondom! Őrült vagyok, nem mondom ki, hogy „szeretlek”, ez a nagy helyzet. – Semmi baj. Kimondom én helyetted is. Szeretlek! Szeretlek! – Mindjárt kapsz egyet! – Gyerünk! Próbáld csak meg! Szeretem ezt a pasit! Kész őrület!
