Szépség koldusa

"Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam" - írta később önéletrajzában József Attila, aki 1922 decemberében adta ki első önálló verseskötetét, a Szépség koldusát, egy szegedi nyomdász-kiadó vállalkozásában, összesen háromszáz példányban. A tizenhét éves diák nem akármilyen indulást tudhat magáénak: a kötethez Juhász Gyula írt előszót, az ifjú szerzőt "Isten kegyelméből való költő"-ként ajánlva az olvasók figyelmébe. Már Fejtő Ferenc hangsúlyozta, hogy József Attila nagyon korán, de nem azonnal találta meg a hangját. A Szépség koldusa még az érzelmi forrongásainak korszakát élő fiatalembert mutatja. A formákat korához képest már biztosan kezeli, de versein erősen érződik a Nyugat költőinek, Adynak, Kosztolányinak és különösen Juhász Gyulának a hatása. József Attila már tökéletesen tisztában van a versindítás jelentőségével; igen erőteljesek a felütései: "Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, / Hogy melegednének az emberek" (Tél, 1922), "Fuldoklik már a széternyedt szoba" (Nyári délután a szobában, 1922). A következő években még sokáig ír verseket a nyugatosok modorában is, de hamarosan ráeszmél, hogy ő mégsem azonos a "szépség koldusá"-val, s a nyugtalan önkeresés időszaka következik. A kötet Tverdota György kísérő tanulmányával jelenik meg.