Ady Endre és a szabadkőművesség 2. (1905-1908) Raffay Ernő korábbi könyveiben már vizsgálta a magyarországi szabadkőművesség Trianon előtti történetét, célrendszerét. Rámutatott, hogy a szervezet - amelynek legharciasabb, legaktívabb és egyre erősödő radikális tagjai, illetve páholyai a keresztény magyar nemzetállam megdöntését akarták elérni - előszeretettel alkalmazta a közvélemény, az értelmiség titkos befolyásolásának különféle módszereit.
Ady Endre hírlapírói tevékenységének elemzése azért fontos, mert egyrészt prózai munkássága nem része a kialakított Ady-képnek, másrészt megvilágítja a folyamatot, amelynek során a tehetséges, tragikus sorsú költő szellemi és erkölcsi béklyóba kényszerült, majd a pénz reményében, ám meggyőződésből is, az országrontó erők és személyek zsoldjába állt.
Napjaink eszmei-politikai folyamatainak megértése szempontjából is jelentőséggel bír, hogyan ítéljük meg Ady Endre sorsát, életét és munkásságát - valamint a korszakot, amelyben élt, és amely a Magyar Királyság megsemmisítéséhez vezetett. A szerző Ady Endre és a szabadkőművesség viszonyát taglaló könyvei közül ez a második, az első Szabadkőműves béklyóban címmel jelent meg 2013-ban.
