Szabadkőműves béklyóban (3. kiadás)

A magyar szellemi élet mind a mai napig nem nézett szembe becsületesen a mesterségesen kialakított Ady-kultusszal: okaival, kiváltóival, haszonélvezőivel, a fönntartásában szerepet játszó személyekkel - s mindenekelőtt: utóbbiak kifejezett politikai céljaival. Annak ellenére van ez így, hogy Ady Endréről már rengeteg, összességében több tízezer nyomtatott oldalnyi elemzést és értékelést publikáltak. Ezek többsége azért magasztalja Adyt - természetesen kritikátlanul -, mert a költő és hírlapíró írásainak túlnyomó többségében ún. baloldali, a materialisták szerint "haladó" eszméket vallott. A 20. század első éveitől mintegy nyolc-tíz személy kezdte támogatni a szárnyait bontogató Adyt. A patronálás jól körvonalazható módszerekkel, pontosan fölismerhető célok érdekében történt. A fiatal váradi újságíró már pályájának kezdetén olyan nagyváradi szabadkőművesek társaságában forgolódott, akik fő céljuknak a keresztény magyar állam megdöntését tartották. Ennek a környezetnek a szellemi előkészítő munkája (az "eszmeérlelés") jelentősen segítette később a vörös diktatúra létrejöttét, s így akarva-akaratlanul hozzájárult Magyarország összeomlásához. Ha összevetjük Ady cikkeit a váradi László király páholy irataival, teljesen új megvilágításba kerülnek akkori írásai, politikai nézetei, keresztényellenes kirohanásai. Forráselemző összehasonlító módszerrel, részletekbe menően mutatom be, hogy korántsem csak véletlen, alkalmi átfedésekről van szó. Könyvemben megkísérlem az óriási tehetségű, tragikus sorsú magyar költő életének néhány fontos fejezetét a kor szabadkőművességéről szerzett ismeretek birtokában, a pártos és elfogult történetírás és irodalomtörténet-írás ellenére, a magam konzervatív fölfogása szerint ismertetni.