1941-45 között, az engem körülvevő, nem emberre méretezett borzalmak korában, amikor a világban az őrület uralkodott, számomra csak egy lehetőség maradt. Megéreztem, hogy a túlélés egyetlen módja, ha mániásan ragaszkodom gyerekkori álmom megvalósításához, nem törődve a környező világgal, vakon bízom a jövőben. Mindent meg kell tenni az olimpiai bajnokságért! - írja Székely Éva, aki aztán meg is valósította álmát: 1952-ben, a helsinki olimpián aranyérmet szerzett. Székely Éva valóban embertelen körülmények között érte el sikereit: a második világháború alatt zsidó származása miatt nem versenyezhetett, és csodával határos módon maradt életben. 1956-ban pedig úgy szerzett ezüstérmet a melbourne-i olimpián, hogy nem tudhatta, mi történik otthon, a felbolydult Magyarországon, van-e még haza, ahová visszatérhet, és biztonságban van-e a kislánya, az akkor két és fél éves Andrea. Székely Éva, akit az ötvenes években Pillangókisasszonyként ismert a világ, az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet nyert 200 méteres mellúszásban. Edzőként nagy sikereket ért el lányával, Gyarmati Andreával is, aki az 1972-es müncheni olimpián ezüst- és bronzérmet szerzett. 1981-ben, amikor először jelent meg önéletrajzi könyve, a Sírni csak a győztesnek szabad!, kiderült, hogy írónak is kiváló. Székely Éva a Nemzet Sportolója; Floridában pedig beiktatták az úszósport halhatatlanjai közé.
