Szülőtársakkal, pszichológusokkal, bölcsődei gondozókkal és óvónőkkel beszélget, hogy megértse a könnyed francia gyereknevelés, a pihentető, átaludt éjszakák és a válogatást nem ismerő, egészséges etetés titkát. Beszélgetései és néha vicces, néha keserves személyes tapasztalatai hatására maga is a gyereket királyként tisztelő, neki mindent alárendelő angolszász helyett a francia módszer hívéül szegődik. Belátja, hogy mindenki jobban jár azzal, ha nem a világot akarja a gyerekéhez igazítani, hanem a gyereket próbálja a világ részévé tenni. Eközben, immár háromgyerekes anyukaként egyre sikeresebben irányítja a családját, és észrevétlenül maga is a francia szülői közösség elfogadott tagjává válik.
