Rod Stewart már a sokadik azoknak a rocksztároknak a sorában, akik könyvben mondják el életük történetét, de az elsők közé tartozik, ha azokat vesszük számba, akiknek tényleg regénybe illik a sztorijuk, így önéletrajza is a legjobbak egyike a maga műfajában. Születésétől egészen 2013-ban megjelent új lemeze, a Time készítéséig követi végig az énekes életpályáját a kötet, és gyakorlatilag minden részletre kitér. Tisztázódik, valóban dolgozott-e sírásóként Stewart, és tényleg csak egy hajszálon múlt-e, hogy előadóművész helyett profi futballista lett, majd kiderül, hogyan fedezte fel egy vasútállomáson a hatvanas évek népszerű brit énekese, Long John Baldry. És persze nem feledkezik meg a bulvársajtó egyik leghálásabb témájának számító magánéletéről sem: születésekor örökbe adott első gyermekéről, házasságairól, válásairól, futó kalandjairól, drogokról, partikról és pajzsmirigyrákjáról, aminek következtében úgy kellett újratanulnia az éneklést, hogy egy pillanatig sem lehetett biztos a sikerben. A könyv ugyanakkor nem puszta anekdotagyűjtemény, Stewart ugyanis időről-időre megállítja a történetet, hogy a szokásostól eltérő módon is bemutatkozzon: ír például hobbijáról, a modellvasút-építésről, a preraffaelita festők iránti rajongásáról, futballimádatáról, az apaságról, sőt még a frizurájáról is. Fanyar, önironikus humora pedig még ahhoz is elegendő, hogy ez utóbbiról szórakoztatóan tudjon nyilatkozni, így a kötet mindvégig szellemes és tartalmas marad nemcsak rajongói, hanem a zenei világ és a különleges élettörténetek iránt érdeklődő olvasók számára is.
