Az arab asztrális mágia kézikönyvének számító Ghayat al-Hakím, 'A bölcs célja' eredetileg a X-XI. században íródott, szerzője, kompilátora pedig egy ismeretlen észak-afrikai vagy hispániai arab mágus lehetett, aki művét állítólag 200 forrásból válogatta össze. A kötetet először X. (Bölcs) Alfonz megbízásából 1256-ban előbb kasztíliai, majd abból latin nyelvre fordították - ekkor kapta a máig is talányos Picatrix nevet, mely valószínűleg a szerző (Bu(i)qratis?) nevének torzult latinosított változata -, hogy ezek után páratlan népszerűségre tegyen szert Európa okkult tudományokkal foglalkozó filozófusai, mágusai, asztrológusai körében. A Picatrix a hermetikus-neoplatonikus elméletre és a középkori asztrológia gyakorlatára építő talizmán-mágia legnagyobb hatású kézikönyvévé vált a nyugati világban. Olyan késő középkori illetve reneszánsz szerzők merítettek belőle, mint Marcilio Ficino, Heinrich Cornelius Agrippa vagy William Lilly, akik azt is tanulmányozták, hogy miként lehet a bolygók és az állócsillagok hatását a megfelelő időpontban és a megfelelőképpen elkészített (védelmező vagy ártó) talizmánokba sűríteni. A magyarul először megjelenő kötet a latin Picatrix fordítását tartalmazza a krakkói kézirat reprodukcióival illusztrálva. Latinból fordította: Frazer-Imregh Monika, Hamvas Endre Ádám
