Padovától Trianonig - 1918-1920

Ormos Mária ebben a könyvében a korszak magyar sorskérdéséről, az ország számára készülő trianoni békeszerződés kialakulásáról és emberi, társadalmi, gazdasági, országszerkezeti következményeiről szól. Az eredeti levéltári anyagok alapján készült mű a békeszerződést a különböző előjelű legendák, mítoszok, emóciók és indulatok dzsungeléből átemeli a történelmi realitás száraz szigetére. Választ ad olyan kérdésekre, hogy miért írt alá Henrys francia tábornok 1918. november 13-án egy olyan katonai konvenciót, amelyet nem tudott betartani? Miért készítette elő Budapest megszállását, ha oda végül is nem vonult be soha? Mi volt a háttere, lényege és célja az úgynevezett Vix-jegyzéknek? Hogyan próbálta Fernand Vix alezredes betartatni az 1918. novemberi belgrádi katonai konvenciót és eközben milyen kalandokba keveredett stb. Mint tudjuk, a békeszerződés értelmében Magyarország elvesztette a magyar lakosság egyharmadát, és korábbi területének mintegy kétharmadát. Elveszett a két legértékesebb gabonatermelő régió, továbbá a polgári és polgárosodó kisebb és nagyobb városok, azaz megszűntek a polgári gondolkodás és életmód fészkei. A békeszerződés tehát társadalmi szempontból eltorzította az ország arculatát, gazdasági szempontból viszont aláásta a kiegyezést követő ipari építkezés egész rendszerét. Ráadásul az ország gyakorlatilag védtelenné vált. Nem nyújt vigaszt, hogy a békerendszernek nemcsak a Magyarországra vonatkozó része, hanem az egésze irreális, meggondolatlan és végtelenül káros volt, méghozzá nemcsak a közvetlenül érintettek szempontjából, de egész Európára, sőt az egész világra nézve is. Nem az észszerű kiegyezés, hanem a vak bosszú és szerzésvágy vezérelte, a nemzeti eszme hangoztatása közepette a békeszerzők fütyültek az etnikai viszonyokra, és mindez együttvéve úgyszólván törvényszerűen vezetett az új konfliktusokhoz és végül a második világháborúhoz.