Örökölt sors - Családi sebek és a gyógyulás útjai - Orvos-Tóth Noémi

Ebben a könyvben szeretném vezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból örökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat. Amikor elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni.  A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd - amit a modern kutatások eredményei is igazolnak -, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban - hogy csak néhány lehetséges példát említsek.  Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.  Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz. Orvos-Tóth Noémi Klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, pszichológia szakos tanár. Főbb érdeklődési területei a transzgenerációs átadások, a korai kötődés felnőtt párkapcsolatokra gyakorolt hatásai és a traumák élethosszig tartó befolyása. Magánpraxisa mellett előadásokon, cikkekben igyekszik népszerűsíteni a pszichológiai ismereteket. Igen, mi mindannyian traumatizált ősők leszármazottjai vagyunk. Tárjuk hát fel, eredjünk nyomába az eltitkolt vagy elfeledettnek hitt fájdalmaknak, hogy szabadulni tudjunk nyomasztó árnyaiktól. Amit azonban nem lehet elégszer hangsúlyozni: minden szülő gyerekként kezdte az életét. Amikor elégedetlenek vagyunk a szüleinkkel, mert úgy érezzük, gyerekkorunkban nem jól bántak velünk, nem kaptunk olyan törődést, odafigyelést, mint amire szükségünk lett volna, túlságosan merevek vagy követelőzőek voltak, ne feledjük, ők is csak a kapott szeretetmintákból tudtak építkezni. Ha ezek a minták hiányosak vagy szegényesek voltak, akkor nem sok lehetőségük volt valami mást adni nekünk. Senki sem azzal az elhatározással indul az életbe, hogy bántó, elutasító, rideg szülő szeretne lenni. Amit szülőként nyújtani tudunk, az nagyrészt annak a következménye, amit saját legkorábbi kapcsolatainkban átéltünk.