Harminc év, több mint háromszáz dalszöveg az 1980-as évek végétől máig, a pécsi Szenes Klubtól a Budapest Arénáig.
A kötetet eddig publikálatlan költemények-dalkezdemények, gitárakkordok és Lovasi András saját illusztrációi színesítik.
Lovasi verseiben úgy kerülnek ironikus térbe az élet röhejes apróságai, hogy abba bele kell halni. Legendás sortörései, expresszív képei, népdalos allegóriái csiklandozzák a magyar nyelvet, az édes anyanyelv pedig vele nevet. Egy egész nemzedék lát Lovasi szemével.
Lovasi képei, hangulatai makacsul belénk gubancolódnak, mint a bogáncs, nem lehet szabadulni tőlük.
