Krónikus vesebetegek étrendje és életmódja (3. kiadás) (Papp Rita)

Megszoktuk, hogy ha valamilyen panaszunk van, orvoshoz megyünk, ő előír valamilyen gyógyszert, azt megvesszük, bevesszük -jó esetben erre panaszunk néhány óra vagy nap alatt megszűnik- s ezzel a dolog el van rendezve. Ha ilyenkor valaki megkérdezné, "Önki gyógyította meg?" magától értetődően válaszolná, hogy "Természetesen az orvos." Ez a megállapítás egy ilyen egyszerű esetben még igaz is. Mert kinek fordulna meg a fejében, hogy ne vegyen be egy gyógyszert, amivel a kellemetlen szívpanaszt, epés puffadást vagy éppen hasmenést meg lehet szüntetni. De mi van akkor, ha az összefüggés a kezelés és a panasz megszűnése, a betegség és a gyógyszer között számunkra nem világos, sőt, olyan betegségre kell gyógyszert szedni, ami panaszt sosem okozott, számunkra tehát nem is létezett? S főként, ha az előírt szert nem is napokig, hanem évekig kell szednünk, sőt, az előírás nem csupán "háromszoregy akármire" hanem étrendünk, napi táplálkozásunk, sőt életmódunk megváltoztatására irányul. Na itt a bökkenő. Mi ez? Először meg kell értenem, hogy mi a bajom (ha van egyáltalán), utána pedig rám van lőcsölve egy csomó előírás, aminek hatására állítólag jobban leszek, de ebből én nem is érzek semmit, mert azelőtt se éreztem semmi panaszt. "Na hagyjanak engem békén" mondja esetleg. Jó esetben Ön azonban megérti, elfogadja (az állapot, a betegség tényét), betartja (kivitelezi, mindennapjaiban megéli) az előírtakat, érzékeli (leleteiben látja) a javulást, s az egészet akkor is folytatja, ha tudja, hogy a javulás ellenére a betegségtől megszabadulni sosem tud. Akkor ebben az esetben ki is gyógyítja meg Önt? Helyesebben: kinek milyen szerepe van az Ön gyógyításában? Látja, már nem is olyan biztos a válaszban. Hogy is van ez: meg kell értenem, hogy beteg vagyok (kvázi meg kell tanulnom a betegségemet?), meg kell tanulnom, grammra és kalóriára hogyan étkezzek, ráadásul leleteimből kell látnom a javulást? Állj, hát akkor már szinte én vagyok a magam orvosa! Nos igen. Erről van szó. A krónikus vesebetegség jellemzően az az állapot, melynek kezelésében a beteg játssza a legnagyobb szerepet. Ez a könyv abban kíván segítséget nyújtani, hogy Ön ennek a -betegség által támasztott- kihívásnak minél kisebb zökkenőkkel, minél sikeresebben tudjon megfelelni. A nefrológus (a vesebetegségek kezelésére szakosodott orvos) és munkatársai a nefrológiai szakápolók és dietetikusok a betegség lefolyásának törvényeit ismerve csak közvetíti azokat a bevált módszereket, melyekkel az állapot előrehaladása (latin szóval progresszója) lassítható, a vese pusztulásának üteme fékezhető. Az már Onön (a betegen) múlik, mennyire sikerül ezeket a tanácsokat magáévá tennie, azoknak megfelelően élnie. Ez nem kevés: a gyógyszeres és főként az étrendi kezelés az Ön mindennapjain keresztül valósul meg. Bocsánatot emberileg minden be nem tartott utasításra, minden elmulasztott gyógyszerre lehet találni, a betegség azonban ilyet nem ismer. Az orvos és az ápoló lehet megértő, kedves, a betegség azonban konok szabályai mentén "behajtja" a számlát. Jó lenne, ha ezek a sorok hozzásegítenék Önt ahhoz, hogy hatásosan léphessen fel "a végrehajtó" (a vesét pusztító állapot) ellen, illetve -a hasonlatnál maradva- ésszerűen és megelőzőleg, idejében rendezné "részleteit" hogy végrehajtásra (a vese pusztulására) ne is kerülhessen sor.