Koncz Zsuzsa

Ebben a könyvben - a teljesség igénye nélkül, csak úgy nagy vonalakban - egy hosszú utazás képeit-dokumentumait gyűjtöttük össze. Egy utazásét, amely az én történetem, és amelynek első lépéseit észrevétlenül, ösztönösen tettem meg - mint ahogy többé-kevésbé a folytatás is így alakult. Őszintén, nem tudom, helyes volt-e mindezt elmesélnem-megmutatnom Zöldi Gergőnek, mert bár a címszereplő kétségtelenül én vagyok, ez egy sokszereplős sorozat. Sokan csináltuk együtt, hosszabb-rövidebb ideig. Változtak az idők, volt, aki maradt a régiek közül, és jöttek újabb társak. Ma is ezt a történetet éljük, és rendületlenül megyünk tovább az úton, melyre az elején ráléptünk. A sorstól remek, tehetséges játszótársakat kaptam, sokat köszönhetek nekik; és azt remélem, azok sem távoztak üres kézzel a csapatból, akik távoztak egyáltalán. Amikor hosszas hezitálás után hozzáfogtunk a könyvhöz, komoly kétségeim voltak. Ismerem magamat, tudom, hogy a jelenben élek, és ma is a jövő foglalkoztat. Ami történt, ami elmúlt, azt előbb-utóbb valahol útközben leteszem, nem igazán érdekel többé. Ebből következik, hogy nem vagyok ideális alanya egy ilyen munkának. Ezt csak súlyosbítja, hogy miközben többnyire szarkasztikus iróniával szemlélem a világot, a munkámat egy "könnyű, szórakoztató" műfajhoz képest talán túl komolyan veszem. De ilyen vagyok, mostanra már megszoktam, hogy ez van. A könyv is elkészült, és ahogy Arany János írja, "...repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg..." Remélem, hogy nem el-, hanem megtalálja azokat, akiket érdekelhet a történetem. Koncz Zsuzsa