Kisenciklopédia 2. - Győztes csatáink: Pozsonyi diadal, Cserhalmi ütközet

A ​történelmi tárgyú kötet szerzője részletekbe menően taglalja a 903-ban lezajlott pozsonyi csata körülményeit és jelentőségét, illetve Szent László király és a kun vitéz párviadalát Cserhalomnál. A mű első részében Tóth Sándor különleges hangsúlyt fektet annak feltárására, vajon a Pozsony melletti ütközetet miért nem súlyának megfelelően kutatják történészeink. Árpád fejedelem és fiai (Tarhos, Üllő és Jutas) elestek ugyan, de a 140 000 fős túlerővel szemben 40 000 magyarral megnyerték a csatát, aminek következtében mintegy kezdeti államalakulat formájában véglegesült a magyarság helye a Kárpát-medencében. Korabeli források felhasználása mellett a csatához kapcsolódó helyszíneket is felkereste a szerző. E bejárásnak köszönhetően új adatok birtokában feltételezése szerint Árpád sírját is felfedezte a hunok fővárosában, a Duna melletti Sicambriában, a mai Bad Deutsch Altenburg és Hainburg között magasodó kurgánban. A könyv második fele ugyan történelmi eseményről, az 1068-as cserhalmi ütközetről szól, mégis annak legendás mozzanatáról, nevezetesen a magyar leányt elrabló kun harcos üldözéséről is szót ejt a szerző. Tóth Sándor magyarságféltő pátoszos szellemiségét jól jellemzik az Epilógusban olvasható záró sorai: „Mikor nagyok voltunk, meg tudtuk védeni magunkat, most mikor kicsinyes erők igazgatják népünket, sorba belénk rúgnak. Ez lenne hát a jövő? Nem. Felragyog még a mennyei Jeruzsálem Szent László acélos tekintetében” A fekete-fehér, de főleg színes fotókkal, reprodukciókkal és rajzokkal illusztrált kötetet a felhasznált irodalom jegyzéke zárja.