A regény a magyar reformkor atmoszféráját kívánja érzékeltetni, szereplőinek sorsa azonban nem fűződik szorosan a társadalmi törekvéshez. A könyv megírásának célja a szerző utószava szerint: Kárpáthy Zoltán növekedése, magára találása közben végigkövetni a gyermekkori nevelés eredményeit -, tehát fejlődéslélektani rajzot ad. A főhős azonban már szinte az első oldalakon teljes a tökéletességben, mintahogy ő sem kételkedik sohasem önmagában. Apja halála után Kárpáthy Zoltán Szentirmayék házában nő fel. Szerelmes lesz leányukba, Katinkába, de gyámapja elküldi őt otthonukból 18. születésnapján. E lépésre az a szennyes per készteti, amelyet előbb Kárpáthy Abellinó folytat János úr örökségéért, majd Kőcserepy, aki üzletet lát ebben. Zoltán utóbb rájön: mi készteti nevelőapját erre a megmagyarázhatatlannak tűnő lépésre. Nem Katinkát akarja tőle elválasztani, hanem Abellinóék aljas manőverét óhajtja megelőzni. Amint ez nyilvánvalóvá válik, Zoltán lemond az örökségéről, hogy anyja nevét és Rudolf személyét megkímélje a gyanúsítgatásoktól.
