Beköszöntött a tél, Balicót vastag hótakaró borítja, közeleg a karácsony. A falubeliek vacognak a mindent átható fagytól, ezért Olga meséivel próbálja felmelegíteni a szívüket. Van egy új története, amely a kivágott erdő helyén tátongó ürességből született. Ez az űr eszébe juttat valakit, akire hűséges kutyája, Valdo is emlékszik. Nem csoda, hiszen, aki egyszer találkozik Jummal, a sötétségből szőtt lénnyel, az többé nem felejti el őt. Ennek az alaktalan, lomha lénynek nincs se keze, se lába. Öblös hangja egy feneketlen kút visszhangjához hasonlítható. Egész lénye maga a sötétség és az üresség. Az üresség, amely akkor támad bennünk, amikor elveszítünk valakit, aki, vagy ami nagyon kedves volt számunkra. Jumhoz több olyan történetet is kapcsolódik, amitől sokan ódzkodnak. Pedig mindegyik történet egy-egy ajándék Olga részéről azok számára, akiknek szükségük van rá. Mert ezek a mesék vígasztalnak, felemelnek, egyszóval világosságot hoznak életünkbe.
