Hétköznapi regény - Húrok - Barátok - Csillagfényes éjszakák

A közismert Express zenekar közismert slágerének címe - egyúttal Solymos Tóni önéletírásáé is: de hiszen magának a szerzőnek a közismert személye is elválaszthatatlan a hajdani Expresstől! Életem, mint egy folytatásos regény... - folytatja a dalszöveg bevezető sorait annak a könyvnek a mottójaként, amelyből - azt végigolvasván - a nevezett személy legbelsőbb személyisége is kitárulkozik, át korokon, korszakokon, évtizedeken, slágereken, csalódásokon, örömökön, vallomásokon - az élet dolgain keresztül. Kitűnő írás. Egyúttal sokkal több egyszerű önéletrajznál. Élvezetes, gördülékeny, személyes és tanulságos; néhol szívbe markoló, másutt könnycsordítóan derűs-mulatságos; ugyanakkor korrajz is - magyar (és részben külföldi) rock- és könnyűzene-történettel egybekötve -, érdekesen szőtt, könnyed történetmesélés, anekdotázó hangokkal, nosztalgikus hangulatokkal, színes történetekkel gazdagítva... Ember a színpadon - ember az (üzleti és magán-) életben, a hétköznapokban. Kiderül: a kettő elválaszthatatlan egymástól. A siker útját is párhuzamos ösvényeken járja - a háborús Budapest nehéz időszakától - születése idejétől kezdve - a jelenig. ...És mindig jön a folytatás, amely vagy abba az irányba vezet minket, amerre szeretnénk, vagy pont ellenkező irányba, és mindig jön a változás, amitől pozitív vagy negatív érzésekkel, megélt élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodunk. Elképzelések, remények, tervek egész sora kísér minket, mint a saját árnyékunk, de a megvalósításokkal mindig egy kicsit késésben, lemaradásban vagyunk. Álmodunk mindig a szebbről, a jobbról, és közben éljük a jelent. (...) A mérleget majd mások készítik el, az értékelés az utókorra marad. (...) A változás nyomán marad tőlünk emlékként egy dal, egy fénykép, egy könyv, néhány szeretett tárgy és talán egy-két felidézhető momentum a szeretteink, barátaink szívében. (...) Az IDŐ mint fogalom rengeteget foglalkoztat. Gondolatok. Egyáltalán, hogy kerültem én ide? Erre a világra. Ebbe a családba. Ebbe az országba. Mi az egésznek az értelme, a célja? Ezt fejtegeti benne, s jórészt mindez kiderül az avatott tollal megírt Hétköznapi regény-ből, melynek virtuális és valós szereplői történelmi események - változó társadalmi rendszerek, 56 forradalma, a rendszerváltozás előtti és utáni évtizedek; benne Budapest, szűkebben Zugló sajátos, továbbá a Börzsöny kapujában meghúzódó mesebeli Magyarkút gyermekkori világa -, illetve a hazai előadó-művészet - könnyű- és rockzene, esztrád, színház, hanglemez-kiadás, rádiózás, televíziózás stb. - évtizedeken át meghatározó, ikonikus alakjai, művészszemélyiségei egy olyan, országosan ismert ember - mindennek a résztvevője - szemével látva, aki nemcsak emlékezik, de elemez is közben, s a kezdetektől tudatosan igyekszik járni az útját mind a zene, mind az üzleti és a magánélet területén, egyaránt levonva a tanulságokat sikerekből, bukásokból, eredményekből és tévedésekből, tapasztalataival mintegy életreceptet kínálva - amely tárgyból korábban már önálló kötete is megjelent - az olvasónak, amellett évek óta rendszeresen jelennek meg népszerű írásai, publicisztikái. Ez a regény most más - bár szerzője hétköznapi-ként prezentálja, korántsem az: olyan kötet, mely méltó folytatása a hazai könnyűzenei és általában művelődési-szellemi élet prominens személyiségei, művészei által megírt önéletrajzok, vallomások sorozatának. Nemcsak legújabb kori történelmünket és közszereplőinek sorát, de kicsit saját magunkat is jobban megismerhetjük belőle. Kicsit olyan, mint a zene, ami szerzőjének jórészt az egész életét kitöltötte: soraival, hangulataival, történeteivel, azaz ...dallamaival, legyen az bármilyen fajta zene, elvarázsolja a lelkek legmélyét. Vidám vagy szomorú, szinte mágikus erővel megragadja az embert, és teremt hangulatot.