Benyák Zoltán Három Városról (Kiskőrös, Kecel, Soltvadkert) szóló meditatív könyvének a bor és a közösség viszonya a központi szereplője. A bor nála lakmuszpapír egy közösség életében a bornak az öntudatosodás felé ható folyamatban, mondja, új és komoly szerepe lehet. Mélyebb, érzelmekkel átitatott gondolkodás vita és változás.
Minden vidék szól valami hamisítatlanról, valami megismételhetetlenről mint az ott élő ember, vagy az ott termett bor. Minden vidéknek megvan a maga ujjlenyomata, mely megmásíthatatlan, így csakis ez lehet középpontja, eredete, melyhez minden egyéb hosszú távon igazodik. Ha csak várost, városi szellemet, kultúrát keresünk egy vidéken, akkor folyton másolásba és ebből fakadó hitelesség-problémába ütközünk Magyarországon. Ha megértjük, hogy ezen túl, pontosabban szólva: azt felülíró módon is van
szellemisége, önazonossága egy tájnak, vidéknek, akkor kénytelen-kelletlen mélyebbre, a genius loci-ig kell hatolnunk.
