Fejtől s lábtól (7. kiadás) - Puha

"A Fejtől s lábtól egy magányos férfi és egy magányos leány különös kettősét rajzolja meg a múlt századfordulón. Történetük tudásra és hasznos működésre szomjas két lélek szenvedélyes találkozása Kolozsvárral, a polgári Erdély kultúrájával, szellemi potenciáljával, a fejlődés igézetével. Egy szinte ismeretlen nyelven megszólaló regényt olvasunk, amelynek szerzője nem az almáriumban kutatja a családi múltat, hanem korabeli hírlapokban, színlapokon, sebészek esetleírásaiban, fürdőorvosok tervezeteiben. Ha művelődéstörténész volnék, hangsúlyoznám, hogy Tompa Andrea hézagpótló munkát írt. A regény elbűvölt olvasójaként azonban az érett elbeszélőt, a poézisra fogékony megfigyelőt látom, aki fordított optikával dolgozik: nem egy mikrovilág nagyjeleneteit írja, hanem a történelem teatralitását fordítja le a napi teendők gesztusaira. (...) Ha művelődéstörténész volnék, hangsúlyoznám, hogy Tompa Andrea hézagpótló munkát írt. Irodalmárként, a regény elbűvölt olvasójaként azonban az érett elbeszélőt, a poézisra fogékony megfigyelőt látom, aki fordított optikával dolgozik: nem egy mikrovilág nagyjeleneteit írja, hanem a történelem teátralitását fordítja le a napi teendők gesztusaira.” " Reményi József Tamás "Ki otthon lett megszülve, még abba sem bízhat szegény, hogy el lett cserélve, s őneki voltaképpen mások a szülei." "Én a szabad erdélyi szellem híve vagyok, és soha nem fogtam törvényileg sem magyar ember pártját, ha nem volna igaza, ismersz, s eleget bizonyítottam. De én odáig azért nem folyamodnék, hogy románokat tegyek rectornak, vagy görög katólikusokat vagy izraelitákat, tehát hogy zsidót, mert szerintem ez az erdélyi magyar szellem rovására menne, mit nekünk legszentebb feladatul hagytak megőrizni. Sőt hallom, még újabban nőket is felvesznek az orvosi karra, a törvény engedi, hogyne, s nem csak rendkívüli, de már rendes hallgatónak is, doctorátusi kilátásokkal, hogy ott ezek a nők a tudomány oltárán áldozzák fel életüket. Szerény véleményem és kedves édesanyád véleménye szerint is a legfőbb női kötelezettség, az anyai hivatás rovására megy az ilyesmi, mert a női sors a tanulás által nagyon is el lessz hanyagolva. Ráadásul hallom, hogy izraelita nők is vannak már ott a kolozsvári egyetemen is, amit igen furcsállok, hogy idáig lehessen meglazítani a liberalizmus gyeplőit." „Mert száz esztendő azért biztosan kell, hogy kimenjen minden harag s düh, s olyasmi. S főleg, hogy azokkal menjen ki, kik tanúskodtak, s szemükkel látták a nagy összeroskadást s mindent, szomorúságot, haza vesztését.” Tompa Andrea író, színikritikus, Kolozsváron született, ma Budapesten él. Első könyve, A hóhér háza 2010-ben jelent meg a Kalligram kiadónál. 2013-ban megkapta a most alapított Békés Pál-díjat.