Emberi hangra és hegedűre - Sík Sándor

Versek, kéz- és gépírásos feljegyzések, régi fényképek váltják egymást a könyvecske nyomtatott lapjain és a benne foglalt CD-kazettán, ám a szuggesztív előadásnak és igényes válogatásnak köszönhetően valójában nincs jelentősége, hogy milyen műfajú dokumentumok tárulnak elénk. Érzékletes szövegeket, gondolatokat kapunk, amelyek megvilágítják egy gazdag életpálya stációit. A gyermek- és ifjúkori, családi felvételek, az édesanyjáról készült fényképek megteremtik azt a miliőt, amelyben Sík Sándor felnevelkedett, tevékenykedett. Szó se róla, nem kimondottan télesti gondűző olvasmány és „hallgatmány” az audiovizuális kötet. Gondolkodtat. A szövegek modernek – a szó nemes értelmében. Akár ma is születhettek volna. Hiszen szintén embert próbáló, küzdelmes korokban jöttek létre. De bizonyítanak mást is: nem igaz, hogy a katolikus költészet unalmas, poros volna. Éppen ellenkezőleg: ezek a textusok a tevékeny hit lenyomatai, manifesztációi. Dóczy Péterék megszólaltatásában közelebb érezzük magunkhoz az Istennel párbeszédet folytató sorokat. A pártállami rezsim idején piarista szerzetesként agyonhallgatták, ezért a rendszerváltás óta eltelt időszak egyik törlesztendő adóssága, hogy költészete méltó helyre kerüljön. Szerencsére vannak, akik segítenek, hogy ezt a munkásságot ne borítsa a feledés homálya. Dóczy Péter színművészen – egykor szintén kegyesrendi diákon – nem múlik az ismertség és elismertség növelése. Két éve drámai játékot komponált és adott elő alkotótársaival a pap tanárról. Most pedig hangoskönyvet állított össze Sík Sándor: Emberi hangra és hegedűre címmel, amelyben ismét Jónás Gabriella és Szemerédi Bernadett színművészek működnek közre – utóbbi hangszeres játékával is.