1912-ben jelent meg Karinthy Együgyü lexikona. Az író később számos szócikkel bővítette munkáját, ezek bővebb vagy szűkebb válogatásban Karinthy minden humoros írásaiból szemelgető könyvben megtalálhatók.
A Karinthy-féle lexikonírás lényege, hogy egy-egy közismert fogalmat (katona, asszony, irodalom, közlekedés, élelmiszer stb.) a lehető legtudálékosabb, leglexikonszerűbb módon határoz meg, természetesen úgy, hogy mind a fogalmat, mind a vele kapcsolatos köznapi elképzeléseket, mind a formális-lexikonszerű tudományosságot a lehető legnagyobb mértékben kicsúfolja, lehetetlenné teszi.
E cél érdekében bőségesen él a paradoxon, a szó szerint vétel, az etimológia, valamint a primitivitásig való leegyszerűsítés eszközeivel.
