Ha egy ember semmit sem talál, amiért meg tudna halni, akkor élnie sem érdemes. - Martin Luther King
Tavis Smiley díjnyertes könyve Martin Luther King utolsó évéről szól, amely életének legküzdelmesebb időszaka volt.
Ebben az időszakban King már nemcsak az amerikai feketék jogaiért küzdött. A Szegény Emberek Mozgalmával már a gazdasági rendszer mindenféle származású áldozatának érdekeit képviselte. Azzal pedig, hogy szót emelt a vietnami háború ellen, egy nemzeti rögeszmén túllépve tett hitet az emberségesség mellett az erőszakkal szemben - bárki legyen is annak elszenvedője.
Nyilvánvalóvá tette a két ügy közötti kapcsolatot is; a vietnami háborúra költött milliárdok töredékéből is meg lehetett volna oldani a szegénység problémáját az USA-ban. E két törekvésével azonban minden korábbinál több támadást vont magára: a jogaikért küzdő feketék nem akarták összekeverni a faji kérdést a szegénység vagy a háború kérdésével, sőt, sokuk már az erőszakmentes megoldásban sem hitt.
Az elnöki kabinet számára óriási presztizsveszteség lett volna feladni Vietnamot, ezért - a sajtóval együtt - azt hirdette, hogy a háború szükségszerű és megnyerhető. Így a tömegtájékoztatás nyíltan, az FBI pedig titkosszolgálati módszerekkel támadta azt az embert, aki az igazságra próbált rávilágítani, hogy az USA vietnami részvétele már a kezdetektől bukásra volt ítélve, mert immorális volta miatt csak rosszat okozhat Amerikának.
Kinget 1968. április 4-én, napra pontosan egy évvel az után gyilkolták meg, hogy a Vietnamon túl című beszédében először kritizálta a vietnami háborút.
Ezt az egyévnyi szenvedést tekinthetjük hitvallásának, mellyel példát mutat minden ember számára, akiben az emberségesség és a lelkiismeret hangjai szembekerülnek az uralkodó politikai közhangulattal és társadalmi rögeszmékkel.
Abban a percben, abban a másodpercben, amikor elkötelezed magad a szabadságnak, függetlenségnek és igazságnak, akár meg is ölhetik a tested, a lelked akkor is győzni fog. Mondta Martin Luther King
