Egy betűvető betakarítása - Kő András

Kő András csaknem hetven éve áll a hallgatói-olvasói közfigyelem reflektorában. Előbb a Magyar Rádió riportereként - sokan emlékezhetnek még a legendás Táskarádió általa szerkesztett adásaira, és egyéb, kiváló riportjaira -, majd a 70-es évek eleje óta az írott sajtó - és egyre gyarapodó számú könyvei - révén írta az olvasókkal közös történetét. Közös történet, mondhatjuk, hiszen most, amikor gyűjteményes (válogatott?) kötettel lép a nyilvánosság elé, valóban mindannyiunk "közös története" is felidéződik... sport-, kulturális, politikai írásai, tárcái, riportjai és interjúi közvetítéseivel.

Mint olvashatjuk a Szerzőtől: elérvén a számvetés időszakába nem életrajzot kívánt volna írni, helyette azokat az írásait kereste elő, amelyek révén nem csupán az a történelmi kor tárul fel, amelyről tudósítani volt lehetősége, de kicsit a saját egyéni története, pályafutása is felrajzolódik a csaknem 400 könyvoldalon.

A Népsport munkatársaként a magyar sport fényes, de súlyos gondoktól sem mentes csaknem két évtizedét kísérhette tudósítói figyelme, majd a rendszerváltás időszakának izgalmas és feszült évei következtek a Mai Nap főmunkatáraként; 1991-től már mint az Új Magyarország szerkesztője, majd főszerkesztője egy másik fiatal napilap "gazdai" felelősségét is vállán kellett viselnie. Újságírói pályája a Magyar Nemzeten és a Magyar Hírlapon keresztül ívelt tovább napjainkig, amely évtizedek alatt nem csupán újságírói-riporteri, de írói pályája is kiteljesedhetett. Több mint negyedszáz könyve jelent meg, a legváltozatosabb témákban és műfajokban (amelyeknek amolyan háttér-anyagaiba is betekinthetünk e cikkválogatás segítségével).

Kő András hosszú és eredményes pályafutását számos szakmai és állami elismerés övezte: a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének tulajdonosa, Pulitzer-emlékdíjas, Feleki László-díjas, Aranytollas újságíró, a Magyar Olimpiai Bizottság Média Életmű-díjának és a Nemzetközi Fair Play Bizottság legmagasabb médiakitüntetésének is tulajdonosa.