Minden élet lezárul a halállal.Általában akkor írunk valakiről történelmi értékelést, amikor az illető már meghalt és ez szükségképpen torzítja a képet.Itt a 20.század két szörnyalakja,két diktátor/Hitler és Sztálin/életüknek-tetteiken túl-van egy olyan dimenziója,amit érdemes volna jobban megvizsgálni
mint általában eddig tették.
Ők az emberi lehetőség szélsőségei voltak,éppen úgy,ahogyan egy rendkívüli művész is az,aki az emberi tehetség végső határain mozog.Ez a két "szabálytalan"ember szintén az emberi magatartás szélsőségét képviselte.Ha "megértjük" őket,pontosabban:megfejtjük ennek az emberi magatartásnak a mechanizmusát,akkor valószínűleg önismeretben is gazdagodunk-magunkat is jobban meg tudjuk
érteni,látván, milyen magból milyen fa tud kiterebélyesedni.
Hitler és Sztálin halálával az ilyen fajta emberi magatartás nem tűnt el a világból.A tudatos szembe-
szállás, a szembenállással való megelőzés az emberiség és az emberiesség szükséges önvédelme.
