Csillagfordulás - Orbán Viktor beszédei - 2021-2022 - Bencsik András (szerk.)

Sajnos tisztelt Képviselőtársaim, az is igaz, hogy Brüsszel nap mint nap visszaél a hatalmával, és csupa olyasmit akar ránk kényszeríteni, ami nekünk rossz, és tőlünk idegen. Az "élni és élni hagyni" elv jegyében mi toleranciaajánlatot tettünk a migráció, a gender és most legutóbb az olajembargó ügyében is. Toleranciaajánlatainkat visszautasították. De mi továbbra sem adjuk föl a határok védelmét, nem bontjuk le a kerítést, és nem engedünk be migránsokat. Megvédjük a családjainkat, a genderaktivistákat nem engedjük be az iskoláinkba, nálunk az apa férfi, az anya nő, a gyerekeinket pedig hagyják békén. Kitartunk Magyarország békéje és biztonsága mellett, és nem fogadunk el olyan gazdasági intézkedéseket, amelyek tönkre tennék a magyar családokat. Ha ez így van, márpedig így van, már csak az a kérdés, tisztelt Képviselőtársaim, hogy mit keresünk az Európai Unióban. A válasz az, hogy az álmainkat. Az álmainkat keressük. A szabad és egyenlő nemzetek közösségét, keressük a hazák hazáját, a demokráciák demokráciáját. Keressük az Istent félő és az emberek méltóságát védelmező, a kultúra, a tudomány, a szellem csúcsait ostromló Európát. Nem azért vagyunk tagjai az Európai Uniónak, mert olyan, amilyen, hanem azért, amilyen lehetne. És amíg úgy látjuk, hogy van akár egy fikarcnyi esély is, addig küzdeni fogunk érte, mert egy ilyen Európa adja a legtöbb esélyt, legtágasabb teret egy független és szabad Magyarország számára. Amikor a következő évtizedet elgondoljuk, akkor Magyarország az Európai Unióban látjuk, amint elszántan harcol a jogaiért, és szövetségeseket keres az unió megújításához. - Az Országgyűlésben a miniszterelnöki eskütételt követően elhangzott beszéd Budapest, 2022. május 16. Orbán Viktor miniszterelnök beszédeit a szimbolikus magyar időszámítás szerint, azaz tavaly október 23-tól idén október 23-ig gyűjtöttük egybe. A beszédekből egy rendkívül izgalmas, sokrétű szellemi vállalkozás rajzolódik az olvasó elé, egy viharos és sokszor félelmetes korszak gyakran nemzetközi visszhangot kiváltó elemzése. Több helyütt is fölbukkanó, visszatérő motívum beszédeiben, hogy az emberi civilizáció paradigmaváltást él át. És ebből a már-már kozmikus léptékváltásból, mivel Orbán Viktor nem társadalomtudósi szemmel, hanem államvezetőként nézi a változásokat, Magyarországnak nem csupán épségben, hanem megerősödve kell kijönnie: „Könnyen lehet, hogy ez a háború lesz az, amely demonstratíve véget vet annak a nyugati fölénynek, amely különböző eszközökkel képes volt egy-egy kiszemelt kérdésben világegységet létrehozni valakikkel szemben. Ez a korszak ér véget, ezt a politika bükkfanyelvén úgy mondják, hogy most egy multipoláris világrend kopogtat az ajtónkon. […] a mi gondolkodásunkban a legfontosabb horizont, időhatár 2030 környéke. A mi elemzéseink szerint ekkorra fognak felhalmozódni és feszítőerőt jelentve megsokszorozódni a nyugati világ problémái.” 2030 lehet a fordulat pillanata, amikor a csillagok tengelye megfordul, és az emberi civilizáció egy új korszakba lép… Így lesz-e? Egy 1989-es jóslat félelmetes pontossággal beigazolódott. Ezt mondta az akkor még csak 26 éves Orbán Viktor Nagy Imre és mártírtársai újratemetésekor elhangzott beszédében: „Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik…” Valóban. Húsz és fél évig tartott a posztkommunista átmenet, és csak 2010-ben jött el az alkotmányos forradalom. Ezért bölcsen tesszük, ha ezekre a gondolatokra odafigyelünk. Annál is inkább, mert ahogy Orbán Viktor miniszterelnök e kötet egyik beszédében kiemelte, Magyarországnak e csillagfordulásban nem csupán kiosztott szerep jutott, már vannak „saját ambíciói” is. Egy jellemző példa, amely a májusi miniszterelnöki eskütételt követően hangzott el a Parlamentben, ahol azt fejtegette, mennyi súlyos konfliktussal terhelt Magyarország és az Európai Unió viszonya: „Ha ez így van, márpedig így van, már csak az a kérdés, tisztelt Képviselőtársaim, hogy mit keresünk az Európai Unióban. A válasz az, hogy az álmainkat. Az álmainkat keressük. A szabad és egyenlő nemzetek közösségét, keressük a hazák hazáját, a demokráciák demokráciáját. Keressük az Istent félő és az emberek méltóságát védelmező, a kultúra, a tudomány, a szellem csúcsait ostromló Európát. Nem azért vagyunk tagjai az Európai Uniónak, mert olyan, amilyen, hanem azért, amilyen lehetne.” Ezekért a mondatokért és azért a szellemi kalandért, amely az első sortól az utolsóig vezeti az olvasót, készítettük ezt a könyvet, abban a szilárd meggyőződésben, hogy általa erőt közvetítünk. Hogy miféle erőre gondolunk? Ma éppen két évtizede hangzott el egy mondat, amely egy váratlan vereséget követően a csalódás okozta fenyegető apátiából kiemelve, jobbá, erősebbé, sikeresebbé tette a polgári Magyarország híveit: „Továbbra is rendületlenül hiszünk a szeretet és összefogás erejében.” Ez a mondat a kulcs mindenhez, ami most történik és amire nekünk föl kell készülnünk, mert erre a képességünkre a továbbiakban is szükségünk lesz.