Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor rendhagyó útikalauza a nagy 20. századi diktatúrák és a megrázó történelmi események mentén veszi lajstromba Budapest emlékeit. A szerzőpáros olyan fővárosi helyszíneket mutat be olvasóinak, amelyek jobbára ismeretlenek a turisták előtt, a városlakók számára pedig már a félmúlt homályába vesztek. A fiatal kutatók budapesti sétáin feltárulnak az 1919-es tanácsköztársaság és az azt követő fehérterror, a német megszállás, a nyilas rémuralom, a világháborús főváros, a szovjet megszállás és a Rákosi-diktatúra, az 1956-os forradalom és szabadságharc, végül a Kádár-korszak elfeledett vagy épp szándékosan titokban tartott történeti helyszínei és emlékhelyei. Az egyes történelmi eseményekhez köthető szobrok és műemlékek kapcsán a szerzők múlt és jelen emlékezetpolitikai törekvéseit is áttekintik. A történészpáros kíméletlen és fájdalmas őszinteséggel mutat rá: a múlt századi véres diktatúrák emlékei jelöletlenül bár, de ma is ott kísértenek a főváros utcáin – ideje lenne hát mindenkinek szembenézni velük. A kötetben összesen tizenhárom térképet talál az olvasó. Az első és hátsó Budapest-térképeken a könyvben szereplő valamennyi látnivalót jelöltük, a tárgyalt történelmi korszakok szerint más és más színkóddal. Ez segíthet az eligazodásban, ha valaki végig akarja látogatniaz adott korhoz tartozó helyszíneket. Tizenegy szócikkhez részletes, magyarázó térkép készült: ezek kivágata a szócikkhez tartozó számmal együtt az első térképen látható. Ungváry Krisztián 1969-ben született Budapesten. Az ELTE BTK történelem-német szakán végzett. Budapest ostromát feldolgozó doktori disszertációja könyv alakban is megjelent, és számos hazai, illetve külföldi kiadást is megélt. 2000-től az 1956-os Intézet tudományos munkatársa. 2005 és 2008 között a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában tevékenykedett szakértőként, ahol az Emlékezet és Szolidaritás Alapítvány német-magyar-lengyel ügyeiben vett részt. 2005-ben tagja lett a német elűzések elleni központ tudományos tanácsának. Érdeklődési területe elsősorban a 20. század politikai és hadtörténete, illetve az emberek viszonya saját történelmükhöz. Tabajdi Gábor 1980-ban született Budapesten. Az ELTE Bölcsészettudományi karán történelmet, politikaelméletet és filozófiát tanult. Jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár 1956-os Intézetének munkatársa. Eddig főként a XX. századi Magyarország politikatörténetével kapcsolatos publikációi jelentek meg. Fő kutatási területei: a magyar állambiztonsági szervek, illetve a pártállami rendszer működésének története. A fiatal kutatókat tömörítő „Fehér Hollók” munkacsoport koordinátora.
