Megírni a világ legnagyobb költeményét, avagy Babits Mihály az álma nyomába ered
Álmodni jó dolog – mondják a pszichológusok. Ilyenkor ugyanis a tudatalattink feldolgozza a napközben átélteket. Gyakran olyan élményeket is, amelyek régen estek meg velünk. Tengernyi szakirodalom, különféle ezoterikus és babonás művek, például álmoskönyvek szólnak az álmokról
– egyet még Krúdy Gyula is írt.
Man Ray: Alvó nő, 1930
Álomfejtés és önismeret
De ha komolyan vesszük a témát, ébredés után nem az álmoskönyvhöz kell fordulnunk, amelyben, mondjuk ha álmunkban macskát látunk, az áll, hogy abban az évben sok pénzünk lesz. Inkább a hírneves svájci pszichológus, C. G. Jung ide vonatkozó műveit érdemes böngészni, aki az álmoknak különösen nagy jelentőséget tulajdonított. Úgy tartotta, a bennük felmerülő képek jó része archetipikus szimbólum, amelynek a közös emberi emlékezet, tudáskincs segítségével feltárható a jelentése. Természetesen mindig az egyén életútjának, problémáinak figyelembe vételével. Márpedig az álom megértése önmagunk megértéséhez, röviden az önismerethez segít hozzá.
A visszatérő álom
A legszebb vers a világon
Vajon mit mondott volna Jung a magyar költő, Babits Mihály esetére? Őt ugyanis az a visszatérő álom kínozta, hogy megírta a világ legnagyobb versét. A gyötrelem abból fakadt, hogy hiába látott maga előtt minden sort és szót, mire reggel felébredt, az egész vers kiesett a fejéből. Képtelen volt visszaemlékezni rá.
Így ment ez egy darabig, amíg Babits a homlokára nem csapott. De hiszen van megoldás, és milyen egyszerű! Miért is nem jutott eddig az eszébe? Odarak az éjjeliszekrényére egy papirost meg egy ceruzát, elalvás előtt erősen kívánja, hogy az álomra éjszaka felébredjen, és amikor ez megtörténik, rögtön lefirkantja a korszakalkotó költeményt.
Carl Gustav Jung és Babits Mihály (Rippl-Rónai József portréja)
Elcsípte a tudat alatt született művet
Néhány végigaludt éjjel után Babits valóban felébredt az álomra. Gyorsan villanyt gyújtott, és az álmosságtól hunyorogva, de bőszen lekörmölte a csodálatos verset. Ezután megnyugodva hanyatlott vissza az ágyba, és olyan jól aludt, mint már régen.
Már hajnalban felébredt, izgatottan a várakozástól, vajon miféle fantasztikus mű született meg az ő tudatalattijában. Felkapta a papirost, az orrára biggyesztette a szemüvegét, és olvasni kezdett. A lapon a saját írásával a következő verselmény díszelgett:
„Iskolába, miskolába
kitörött a Miska lába.”
Ebben az ágyban született Babits Mihály Szekszárdon
Az ágya mellé készítette a kellékeket
Diákkori szobája. Itt írta első verseit, és felnőttként is születtek az asztalnál költeményei
„Ne add fel az álmaidat! Aludj tovább!”
