Lírája cukormentes, környezetkímélő - Vavyan Fable regénye, a Fanyarédes
Fesztelenül könnyed, merész stílusával, vagány humorával, csak rá jellemző, játékos, egyedi nyelvezetével ledöntötte a műfajkorlátokat, így vált az igényes szórakoztatásra vágyó olvasók kedveltjévé.
A Mindenkori Veszélyeztetettek Nemlétező Pártjának szóvivője
A címbeli mondatot Fodor Ákos költő, műfordító írta róla, aki így jellemzi Vavyan Fable-t mint írót: „Hősei markáns egyéniségek, viszonyaik árnyaltak. Cselekményvezetése kiszámíthatatlan, lebilincselő, a történet vége felől nézve mindig logikus. Kritikusan fogékony a mindenkori aktualitások (technikai újdonságok, életmód-divatok, szellemi áramlatok, beszédfordulatok, viccek, pletykák stb.) iránt. Szituációs és nyelvi humora frappáns, pazarló, nemritkán bizarr. Lírája cukormentes, környezetkímélő. Politikus elme: a Mindenkori Veszélyeztetettek Nemlétező Pártjának fáradhatatlan szóvivője. Történeteinek erkölcsi és gyakorlati kicsengése illúziómentesen bizakodó és humánus. Érthetően legpopulárisabb író kortársaink egyike. Stílusa ujjlenyomat-szerűen egyedi, összetéveszthetetlen – ám (vagy éppen ezért) képes »folklorizálódni«: számosan élnek jellegzetes fordulatainak szándékos, de önkéntelen idézésével is.”
Elszántan terjeszti az idült természetszeretet vírusát
Vavyan Fable, alias Molnár Éva az egyik legnépszerűbb írónk. Elkelt könyveinek példányszáma az utánnyomásokat nem számítva 3–3,5 millióra tehető, weboldalát eddig 2 334 951-en látogatták meg, Facebook-oldalát 60 771-en kedvelik. Mégsem vágyódik a rivaldafény után. Mint mondja: sikere mércéjének az olvasóit tartja. „Nem vagyok celebtípus, exhibicionista is csak annyira, mint a magamfajták általában. Az írók amúgy is nagy bujdoklók, akkor érzik jól magukat, ha elfordíthatják a kulcsot dolgozószobájuk ajtajában. Egy messzi-messzi galaxison élek a családom egy részével, a nyugati határszélen, egy apró falucskában, kutyák, macskák, lovak és kis patak társaságában. Itt csend van, békesség.” Vagy ahogy a honlapján fogalmaz: „Vidéken él, erdő-mező-kispatak, madártrilla, patadobogás, oxigén társaságában.” Másutt pedig: „Fiammal, férjemmel, kutyámmal élek egy 82 éves házban. Világnézetem haragoszöld: az idült természetszeretet vírusát (remélem) a regényeimen keresztül (is) terjesztem.”
Az író a négy fal között érzi jól magát, különben primadonnának ment volna
Tudatosan megy szembe a korszellemmel, hiszen pontosan tudja, hogy az emberek mostanában mit várnak el egy írótól (is): „Az írás magányos elfoglaltság, csendet, visszavonultságot kíván. Az író a négy fal között érzi magát elemében, gondolatai, érzelmei társaságában. Ha nem így volna, primadonnának vagy bonvivánnak ment volna. S bármily abszurd, manapság tőle is elvárják, hogy kiálljon a reflektorfénybe, viselkedjék váteszként, illegesse magát, feszt deklarálja, mennyire szereti embertársait. Úgy vélem, ha ez nem derül ki az írásaiból, reggeltől estig riszálhat, csak a rivaldafény miatt fogják csodálni.”
Tizenegy éves korában az indiánregény-írás volt a hobbija
Vavyan Fable 1956-ban született. Írói neve a férje családneve, a Bánfalvy és az ő keresztneve, az Éva anagrammája, amit első könyve megjelenése, 1987 óta visel. Egy egészségügyi szakközépiskolában tanult, és 1988-ig ápolónőként dolgozott. Ugyanakkor 11 éves kora óta ír. Eleinte indiánregényeket vetett papírra, azt mondja, azért, mert nem talált ennél jobb szórakozást.
A 30. születésnapján kudarcfalat állított fel
Ha megkérdezik, mi volt ez a kis kitérő az egészségügybe, a rá jellemző humorral válaszol: „Ha kérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, már látszott: sosem leszek nagyobb 150 centinél. Viszont írónak készültem. Így hát kézenfekvő, hogy egészségügyi szakközépiskolát végeztem, és ápolónő lett belőlem. Dolgoztam néhány kórházban. Felvételiztem a Tanárképzőbe; nem nyertem. Olykor rátámadtam a Mozgó Világra avagy az ÉS-re egy-egy novellával; nem szerettek. A 30. születésnapomon kudarcfalat állítottam. Kiraktam az elutasított felvételi kérelmemet, az elutasított telefon- és lakásigénylést, könyvkiadók és lapszerkesztőségek elutasító szép üzeneteit, a kihúzatlan lottószámaimat.”
Az író a frappáns meglátásairól ugyancsak híres.
Három év múlva a személyijébe beírták, hogy „iró”
De nem hagyta magát, és csak azért is megvalósította az álmát. „A harmincegyedik születésnapomra jelent meg az első regényem, a harmincnegyedikre a tizedik. Az álom valóra vált: tanácsi alkalmazott írta be a személyimbe, a foglalkozás rovatba, noha rövid i-vel: iró. Ennek örömére nosztalgia-indiánregényt hoztam létre, immár a közismert, megátalkodott Vavyan Fable-stílusban, Fattyúdal címen.” Könyvkiadókkal nem vesződött – inkább sajátot alapított Fabyen néven, így regényeit önálló vállalkozásban adja ki. Nem könnyű út, de neki sikerült.
Fáradhatatlanul figyeli az életet.
Nem hajlandó bebújni a „csipkelelkű” skatulyába
A nő íróknak az újságok többnyire felteszik a kérdést, mennyiben érzi magát "női írónak" az illető. Vavyan Fable köszöni szépen, jól van mint nő és mint író is, de a két dolgot nem mossa egybe. „Milyen a tipikus női író? Módis szingli-sztorikkal szórakoztatja az olvasót? Könnysajtoló mechanizmusokat indít be? Csipkelelkű? Nem szeretem a tipizálást, a bedobozolást, a műfaji korlátokat, az elvárásokat. Írónak tartom magamat, csak így, mezítelenül.”
Sokan szeretnek idézni a könyveiből.
Olvasói szeretete számára a legfontosabb
Hogy mire a legbüszkébb? Amikor ilyesfajta leveleket kap olvasóitól: "Büszke vagyok, ha megnéznek a buszon, amikor nevetek a könyveiden, egyáltalán arra, hogy sok emberrel ellentétben merek nevetni.”, vagy "Ma az Árpád-hídnál láttam egy hajléktalan fickót. Egy flaska víz és a Tűzvarázs volt a kezében. Szerintem ez volt minden vagyona, de úgy tűnt, nem bánja.”
Az olvasók szeretete a legfontosabb. (Fotó: Bajtai András)
„Minden műfaj jó, kivéve az unalmast.”
Kedvenc írói Kosztolányi Dezső, Bohumil Hrabal, Kurt Vonnegut, Rejtő Jenő, Márai Sándor. „Úgy gondolom, mindannyian világverő tehetségek voltak, műfajfüggetlenül. Nem hiszem, hogy - etikus emberek lévén - bármelyikük kirekesztő lett volna rátermett írótársaival vagy azok műfajával szemben (avagy éppen azért, mert a másik tehetséges). Egyetértek a csípős nyelvű Voltaire-rel: „Minden műfaj jó, kivéve az unalmast”.
